Legyünk őszinték: Észtországról nem sok dolog jut eszünkbe (legfeljebb annyi, hogy a finnekkel együtt távoli nyelvrokonaink, esetleg a digitális fejlettségük), legkevésbé az, hogy egy rajzfilmmel rukkolnak elő. Pedig jelen mű onnan származik. Hogy ki is Lotte és mit kell róla tudni, számomra a film utáni beszélgetésen derült ki, hisz Janno Podlama, a film „mindenese” (ugyanis alapelve, hogy rendezőként minden munkafolyamatban részt vegyen) eljött egy kis beszélgetésre, ahol számos dologról mesélt.

Lotte, a kutyalány a 2000-es évek elején egy rajzfilmsorozattal kezdte karrierjét. Eleinte fiúkarakternek írták meg, de Podlama rájött, hogy a lányok is vannak olyan bátrak, mint a fiúk, de emellett még ráadásul aranyosak és huncutak is, így inkább átírta a karaktert lányra. Mivel semmi erőszak nincs a mesében, és a főszereplő vezérlőelve a kíváncsiság, amelynek csak a képzelet szabhat határt, hamar nagy sikere lett az észt lurkók körében, így egyre jöttek az új évadok, illetve három film is, melyek közül a legutóbbi volt az Anilouge műsorán. Mára már színielőadások és musicalek is készültek az epizódokból, amelyeket egy Lotteland nevű, Disneylandre hajazó szórakoztatóparkban adnak elő, ahol a rajzfilm színhelyét adó falu házait építették meg.

Ami figyelemreméltó a rajzfilmekben, az a különböző dialektusok használata (mondjuk ez a fordításokban pont el szokott veszni): az összes szereplő valamely jellegzetes észt nyelvjárást vagy beszédstílust képviseli, amelyen a színészek törekednek a mindennapi nyelven beszélni a színpadias ripacskodás helyett. Ez azonban igen nagy feladat elé állítja a készítőket: nagyon kevés a jó észt színész, így a filmek esetén egyetemi hallgatókat is be kellett venniük a szereplőgárdába. A gyermekszereplők megszólaltatása még nehezebb: a jelen filmben játszó kis Roosi hangját a rendező unokája kölcsönözte. Tökéletes munkát végzett egészen addig, amíg meg nem tudta, hogy egy filmben fog szerepelni; azután sajnos túljátszotta a szerepét (ezt egyébként Podlama más területen is megfigyelte már: a gyermekek 3-5 éves korukig teljesen önállóan rajzolnak, de miután megismerik a Disney-rajzfilmeket, elvész a fantáziájuk, és csak a rajzfilmeket próbálják lemásolni).

Ennyi előzmény után térjünk rá jelen cikkünk tárgyára, amelyben Lotte az eltűnt sárkányok nyomába ered. A film elején megszületik a kishúga, Roosi, akivel tüstént kalandokba akarja vetni magát. A falujukba érkezik két különc tudós, Karl (egy mosómedve) és Viktor (egy hal), akik egy népdalgyűjtő-versenyen vesznek részt. A helyiek énekeinek begyűjtésével együtt is rosszul áll a szénájuk, ezért elhatározzák, hogy a sárkányok énekét veszik fel, ezzel pedig könnyen besöprik a verseny fődíját. Egy gond van: a sárkányok mesebeli lények, akik hollétéről senki sem tud. Ez azonban nem tántorítja el Lottét attól, hogy expedíciót vezessen felkutatásukra…

Hogy is mondjam… aki valami oknál fogva látott mostanában a Minimaxon sugárzott rajzfilmet (kisgyerekes szülők előnyben), annak ismerős lehet, mennyire debil dolgokat készítenek mostanában. Na, a Lotte is hasonló színvonalú. Kezdjük a karakterekkel: a főszereplők még elmennek (Lotte és Roosi még aranyosnak is mondható), de a mellékszereplő állatok elég béna design-t kaptak – külön kiemelném a nyulakat. Maga az animáció esetlen, a CGI-hátterek előtt furán mozognak a figurák, nem mindig passzolnak a háttérhez.

A történetvezetés és az események rettentő abszurdak: Roosi a film elején születik meg (ami önmagában annyira nem gond, hisz új karakter, tehát be kellett valahogy vezetni a mesébe), de két perccel születése után (nem filmidő, valós idő) már úgy néz ki és beszél, mint egy hároméves gyermek! A „népdalok” amelyet a tudósok a különféle állatfajoktól gyűjtenek, szintén elég furák. Kontextus nélkül álljon itt az egyik:

„Olyan szépen csillog a bőröd kedvesem,
Bárcsak itt lennél mellettem mindig nedvesen.”

A mesében ellövik a klasszikus időhúzó fogásokat: a kutatóexpedíció során Lotte és Roosi megy az élen, akiket kis lemaradással követ a két tudós, majd őket is egy nyúl, aki mindenáron fel akar énekelni egy dalt a gyűjteménybe. És minden szereplővel megismétlődik ugyanaz az eseménysor, vagy interakció egy másik szereplővel, azaz háromszor látunk mindent! A többi logikátlanság közül már csak egyet említek: hogy a túróba olyan rejtélyesek ezek a sárkányok, ha egyszer egy délután alatt baromi nyilvánvaló nyomok segítségével meg lehet őket találni?

Sajnos a fentebb már említett észt dialektusok sem jöttek át, de ennek a valami egészen rettenetes módon megvalósított szinkron is az oka, már ha ezt egyáltalán lehet annak nevezni. Konkrétan nem készült szinkronos verzió a filmhez, de számítottak arra, hogy a kisgyerekeket fogja érdekelni a film, így a feliratozást hanyagolták, és inkább alámondásossá tették. De ezt a hangsávot is csak a moziban hegesztették rá a kópiára, mert végig recsegett az egész, és hol totál néma volt a rajzfilm, hol ki lehetett hallani az eredeti észt szöveget. Az alámondás végig ugyanolyan monoton hangszínben ment, így időnként nem lehetett tudni, ki beszél; ráadásul az egész szöveg késett vagy fél percet, így amikor több szereplő beszélt egyszerre, teljesen követhetetlenné vált a történet.

Összességében én értékelem a készítők igyekezetét, de attól még ki kell mondjam: a Lotte és az eltűnt sárkányok bizony elég igénytelen alkotás, ami hülyének nézi a célközönségét. Oké, kisgyerekeknek készült, azért ilyen szájbarágós és leegyszerűsített a történet és a szereplők, de a vetítésről menekültek az ötéves gyerekek, és ez bizony elég jó értékmérője az alkotásnak.

Értékelés: 3/10

Forrás, információk: https://www.imdb.com/title/tt9552208/
Trailer: https://www.youtube.com/watch?v=xw9krpUwy8g
Mafab link: https://www.mafab.hu/movies/lotte-ja-kadunud-lohed-322369.html
Bluray elérhető: minek???

Leinad