Városi legenda: Boogiepop a megmentő
Boogiepop and Others (2019)
19 évvel az első feldolgozás után a Boogiepop Phantom franchise újabb adaptációval bővülhetett. Ezúttal a Boogiepop and Others című 1998-as regényt vették elő a Madhouse Studio berkein belül, hogy animét készítsenek belőle. Shingo Natsume (One Punch Man, Space Dandy) rendezése alatt megismétlődni látszott az a misztikus hangulat, mely egykor a sorozatot belengte, így kíváncsian faltam a hétről-hétre érkező részeket. Azonban az írással várnom kellett, míg leülepedtek a látottak.
MYTH & ROID: shadowgraph
Kirima Nagi ezúttal egyértelműen főszereplői státuszba küzdötte fel magát, hiszen az események ezúttal is köré csoportosulnak, azonban némileg eltérően az „előzményektől”. A Shinyou középiskolában furcsa és megmagyarázhatatlan eltűnések rázzák meg az odajárók életét. A háttérben egy gonosz lény ténykedése húzódik. A manticore emberi alakot viselő szörnyeteg, mely áldozatai energiájával táplálkozik és végül helyettesíti az illetőt a társadalomban. Azonban az éhség csillapíthatatlan, így újabb és újabb vadászatra kell indulnia, hogy az instabil gúnyát leválthassa.
Egy másik történet szálon egy Imaginator nevű titokzatos lény fészkeli be magát a kiválasztottak szívébe, hogy aztán a vágyaikból, félelmeikből táplálkozva jusson erőhöz és hatalomhoz. Első látásra úgy tűnik, hogy a célpontok kívánságait igyekszik teljesíteni, de az ártó szándékra elég hamar fény derül.
Nagi mellett mások is érdeklődnek a különös események iránt. A Towa Organization is igyekszik információkat szerezni a manticore-ok, illetve az úgy nevezett echo-k tevékenységéről. A szálak a múltba vezetnek, amikor a lány betegen feküdt a kórházban és furcsaságokra lett figyelmes.
Végül egy kifacsart fehér építmény jelenik meg a városban, mely a Hold Temploma nevet viseli és Babilon tornyaként emlegetik az abba betérők. A kitekert egyház mögött egy újabb szörnyeteg rejtőzik, hogy zavart és halált csempésszen a békés városlakók életébe.
Négy szálon zajlanak az események, melyek közül egy a múltba vezet vissza, három pedig a jelenben mutatja be a manticore-ok ténykedését. Miután a lények bemutatásával és elemzésével a Boogiepop Phantom kapcsán szándékosan nem foglalkoztam, inkább a mélyebb tartalomra helyeztem a hangsúlyt, így ezúttal róluk szeretnék bővebben értekezni. Ezt indokolja az is, hogy a problémák és a témafelvetések ugyanazok maradtak, csak a történetek lettek mások. Illetve ezúttal az echo-k, a manticore-ok és a Boogiepop Phantom jelenség eredete is előkerült.
Riko Azuna: Whiteout
A Boogiepop városi legenda, ahogy korábban is kifejtettem, a Paranoia Agent című animére emlékeztet bennünket. Bár a keletkezés ideje fordított, de a lényeges az, hogy egy élethelyzetre adott választ testesít meg a lény. Amikor a sarokba szorulunk és nem látszik kiút, jön egy misztikus kreatúra és megoldja a helyzetünket. Ami akár a halál egyik angyala, istensége is lehet, hiszen a legegyszerűbb megoldást és menekülést egyértelműen az nyújthatja. Ezúttal nem is kell nagyon félelmetesnek lennie, hiszen a higgadtság, a nyugalom és a sérthetetlenség, valamint a villámgyors mozgás, a fémhuzalok bravúros forgatása eléggé meggyőznek bennünket, hogy valami természetfeletti dologgal találkoztunk. Mennyivel jobb, ha ez a figura intézi el a gondjainkat, melyek valójában szörnyetegek, és nélkülük jóságosak volnánk és semmi problémánk nem merülne fel…
Az echo, avagy visszhang, ahogyan a neve is mutatja, egy másolat az emberről. Különleges alkalmakkor keletkezik, és külső erő behatására, amikor valaki bajban van. Nem tud mit kezdeni a létezésével, hiszen céltalan is üres. Akkor szűnik meg ez az állapot, ha az eredeti személy megnyugszik, teljessé válik, a problémái megoldódnak, félelmei feloldódnak. nem veszélyes, de nélküle az ember apatikusan viselkedik, hiszen elveszti az egyik eszenciáját. Tudományos szempontból egyfajta klónnak tekinthető.
A manticore egy emberevő szellem, amely áldozatát elfogyasztva elnyeli annak energiáit és felveheti az alakját. Azonban ez a gúnya nem a sajátja, így kénytelen újabbat vadászni magának. Nyughatatlan lény, egyetlen célja a táplálkozás, és ezért bárkivel képes társulni. Újabb test nélkül végül elpusztul.
Riko Azuna: Sayonara
A Boogiepop and Others hangulata hasonló az első sorozatéhoz, de kevésbé komor a színek tónusa. Hidehiko Sawada eddig csupán az animációért felelt, ezúttal a karakterek dizájnjáért felelt. A munkája meglepően gyönyörű, kissé ellentétes is azzal a témával, amelyet érint az anime. Shigemi Ikeda (Afro Samurai, Bubblegum Crisis: Tokyo 2040, Gantz, Inuyasha, My Hero Academia) és Yukiko Maruyama (Gunslinger Stratos: The Animation, One Punch Man, Overlord) művészeti vezetésének köszönhetően a képi világ jóval élénkebb, mint az előzmények esetében. A kulcs viszont a zenei anyagban (Kensuke Ushio – A Silent Voice, Liz and the Blue Bird, DEVILMAN crybaby) keresendő, hiszen nem csupán irodalmi, de egyéb művészeti utalásokkal találkozhatunk az epizódok során.
A Boogiepop Phantom esetében is észrevehettétek, hogy izgalmas, fülbemászó dallamok csendülnek fel, illetve Poom Poom karaktere kapcsán mindenkinek eszébe juthatott Pán Péter története. Ezek a finom és fontos játékok a vágyak, félelmek és szorongások apropóján ezúttal is folytatódnak. Ahogyan a mély lélektani elemzés is kissé nehezen emészthetővé, ugyanakkor elgondolkodtatóvá varázsolja az idei adaptációt.
Boogiepop wa Warawanai OST Compilation
Mindent összevetve ezúttal is csak ajánlani tudom a művet, az új anime hasonlóan élvezetes, mint a legutóbbi. Ahelyett, hogy komor tónusával sokkolna bennünket, inkább a történetekre helyezi a hangsúlyt, a rejtélyekre, amelyek az echo-k, a manticore-ok és Boogiepop legendájára.
Értékelésem: 8,5/10
Értékelésem: https://www.animenewsnetwork.com/encyclopedia/anime.php?id=21201, https://en.wikipedia.org/wiki/Boogiepop_and_Others
Trailer: https://www.youtube.com/watch?v=J9tu253SOas
Mafab link: -
Bluray elérhető: még nem
Smaragd Sárkány