A tegnapi kalandokat sikerült kipihennünk, és Dani biztosított bennünket, hogy a leghosszabb úton túl vagyunk, hiszen a legelső napra sikerült azt beterveznie. Reggel ezért csupán nyolckor ébredtünk, összekászálódtunk és az Inari állomására siettünk. Ezúttal Laci az igazak álmát aludta, inkább kimaradt egy körből, hiszen bye-os volt amúgy is. Mai célpontjaink a matcha és a sake központjai lettek, hős vezetőnk finomságokat tartogatott a számunkra, legalábbis elsőre így gondoltuk.

Ujiba befutva ez be is bizonyosodott, a matcha tea hazája ugyanis rögtön az arcunkba tolakodott, mindenfélét ízesítenek vele. Rövid pékség és közért lootolás után zsákmányoltunk némi kávét, rágcsát, szendvicset, matchás süteményt, sört, üdítőt, majd elsétáltunk a Byodoin templomhoz. Itt megismerkedhettünk a csodálatos parkon túl a Főnix csarnokkal is, melyet belülről is megtekinthettünk, sajnos fotómentes övezetnek bizonyult. A gyönyörű, lótuszban ülő Amida Buddha és a körülötte lévő ötvenkét, különböző hangszereke játszó kisfelhős istenséget csodálva meghallgathattunk egy megható és tanulságos történetet, japánul. Maga az épület sajnos eléggé rossz állapotban van, utoljára ötven éve újították fel, így az eredeti faszobrok nagy részét most a múzeumban őrzik, de legalább felújították. 

Ezután vadásztunk pár virágzó fát, hogy szelfizhessünk, és P10B beugorhasson a képekbe, majd betértünk, hogy egy igazi teaszertartáson vehessünk részt, Taiho-anban. A matcha tea kimondottan izgalmas élményt nyújtott, nem is sokat bénáztunk vele. Innen átsétáltunk a szigetre, ahol a kormoránokat tartják, amelyekkel halászni szoktak. Jelenleg bezárva várakoztak, és a helyszín is felújítás alatt állt, így megcsodáltuk a folyót és átmentünk a túlpartra a teamúzeumba. Mivel a teaőrlés eléggé hosszú időt vett volna igénybe és a tanfolyam is drágának bizonyult, így csak a kiállítást tekintettük meg, ahol egy hosszabb videóban értekeztek a különböző cserjék szüretelési körülményeiről. Itt lehetett teafüveket és a szertartáshoz eszközöket is vásárolni, de elég borsos áron. Kiemelném a 17000 jenért kapható 70 gramm teácskát...

Felbaktattunk az Ujigami-jinjához, megnéztük az Usagi szentélyeket, aztán ismét vissza a vonathoz, hogy Kiotó sake negyedét is bevehessük. Útközben botlottunk a Genji múzeumba, ahova közös megegyezéssel beugrottunk, hiszen Dani sokat mesélt nekünk Shikibu Murasaki asszony regényéről, mely egy hivatalnok törvénytelen fiának sorsát írja le, bemutatva ezzel a Heian korszak Kiotóját. A mű érdekessége, hogy egyrészt nő írta, másrészt a 11. században, harmadrészt ez az első írott regény, ami létezik. A kiállítás is pont arról szól, hogy bemutatja nekünk a kor sajátosságait a hivatalnokok életén keresztül. Nem is volnánk otakuk, ha nem szúrtuk volna ki Dr. Markossal, hogy áprilisban érkezik egy vadiúj anime, The cat fell in love with Hikaru Genji címmel.

A következő állomásunk a Fushimi-negyed volt, ahol rövid kolbászolás után - megnéztük a Mária/pénisz figurával díszített kőlámpást az egyik szentélyben -  a Gekkeikan Okura szaké múzeumban landoltunk. A belépőjegy mellé ajándékoztak nekünk némi szaké mintát, melyet úgy döntöttem, hazáig fogok cipelni. Ezen a helyen megcsodálhattuk a szakékészítés alapjait, milyen típusú gabonát használnak, hogyan kezelik, stb. A múzeumlátogatás végén egy szárazabb, hagyományosan előállított, egy félszáraz, gyümölcsösebb rizsitalt, illetve egy édes szilvabort kóstolhattunk meg. A vásárolástól ezúttal eltekintettem, hiszen talán máshol olcsóbban is hozzá lehet majd jutni efféle italokhoz. Viszont , ha már véletlenül elmásztunk egy sörfőzde előtt, betértünk egy kisüzemihez, a Kizakura a szokványostól eltérőt, például matcha teás különlegességet is tartogatott. Mivel a Budapest Beer Geek csoport tagja is vagyok, így zsákmányoltam pár üveggel, melyet majd otthon fogok megosztani a barátaimmal. Ráadásul az Untappd-en csupán egyetlen becsekkolást kapott eddig a szilvás italuk. 

A Kappa kiállítás, melyre Dani behúzott minket, igencsak karcsúnak bizonyult, így a vásárlói utcába, a Fushimi Yume Hyakushu-ba szaladtunk át, hogy táplálékot szerezzünk. A Gyoza no Sakaba egy elsősorban helyieket kiszolgáló kisbüfének bizonyult, ide ugrottam be Danival és Gáborral, míg P10B és Milán a KFC-t választották. Mi kikértük a gyozasort, ami ezúttal csirkés volt, illetve egy adag sashimit ettünk utána - én a polipra böktem, a többiek a biztonságos tonhal mellett döntöttek. A végén egészen olcsón megúsztuk, még egy gyűszűnyi kagylólével is megajándékoztak bennünket, amit persze felszámoltak. Érdekesség, hogy nagyrészt automatában kell itt fizetni, de borravaló semmiképpen sem létezik, pontosan visszaadnak. Az ételt kivégezve kérdeztük, hogy hova tovább, és hős vezetőnk azt nyugtázta, hogy hazafelé tartunk.

Ami végül totális TRAP-nek minősült, hiszen egy rövid túra várt ránk, a szálláshoz közeli Inari szentélybe. A rókának szentelt hegyre ezer kapun keresztül lehet felbaktatni, bő 200 méteres magasan található a csúcsa, ami elsőre nem is tűnt soknak. Persze Dr. Markos nem vette figyelembe, hogy tömeg lesz, és a hosszabb út az bizony nem a könnyebb, hanem körbemegy, majd meredeken vezet felfelé. Valóban kurvasok vörös kaput állítottak - ezt bárki megteheti 400.000 jenért cserébe - és eleinte még szép volt a táj is, bár a kitérő inkább erdős részre vezetett, de legalább bambuszt és cédrust is láthattunk. Aztán elkezdtek felbukkanni a temetők vagy szentélyek, melyeket bushiyamák vigyáznak, és se belépni, se fotózni nem szabad, de még odaüríteni sem. Mármint a tevékenységeket piktogramok sorolták fel. Ahogyan az előző napon a majmokra, itt a vaddisznók támadásának veszélyeire hívták fel a figyelmet a táblák. Aztán jött a végső mászás, hiszen a vízszintes utat követően valahogyan fel is kellett volna jutni a csúcsra. Nyilván ez nem egy sétagalopp, pláne, ha az ember hátán egy táska van fényképezőgéppel, 2 liter vízzel, 2,5 liter sörrel, és a kezében is egy szatyrot cipel a sörös loot-tal. Szóval nem voltam boldog az ötlettől, hogy 30-45 fokos lépcsőn mászunk felfelé, de azért reménykedtem, hogy megéri a látvány, a panoráma, ami a csúcsról nyílik majd.

IT'S A TRAP!!! Dani már ezért megelőlegezte, hogy a róka az az átverés mestere és illúzióval csábítja el a gyanútlan utazókat, de azért arra nem számítottam, hogy egy kiköpött ugyanolyan szentély van a tetőn, mint az összes, amit előtte láttunk. Nem nagyobb, nem kisebb, simán kontrolSchmitt! Iszonyatosan kiábrándítónak bizonyult az is, hogy panoráma sincs, rálátás fákra, erdőre, shrine-ra, Kiotóra nuku. Csak lefelé is folytatódik a számtalan vörös kapusor. Szóval akkor már tényleg azt vártam, hogy jussunk végre haza... Szerencsére viszonylag közel van a szállásunkhoz, így fáradtan beestünk a küszöbön, majd megettük az állomás melletti boltban vásárolt vacsoránkat.

Holnap is nyolckor kelünk, de hegyre többet nem mászok, főleg, ha rókáról van szó!

Smaragd Sárkány