Marvel Kapitány – A Szuperhősfilm
Captain Marvel (2019)
Arra már a premier dátumának kiírása előtt figyelmes lettem, hogy mindenki más miatt várja a Marvel Kapitány bemutatóját. Az is elég egyértelmű volt, hogy felemás érzésekkel szemlélik a trailereket, és sajnos néhány apróságot el is spoilereztek a mű kapcsán. Jómagam a képregényekkel 1990 környékén kezdtem el ismerkedni, és az X-ment is sikerült az elejétől követnem, bár akkoriban kézről kézre jártak a példányok, így némileg viseltesek és erősen foghíjasak lettek a sorozatot tekintve. Az egyik első kiadványban esett szó Marvel Kapitány karakteréről, de teljesen más aspektusból, így én nem ugyanazt vártam az univerzum új filmjétől, mint a többi rajongó. Ezúttal inkább objektívebb szemlélettel írom ezt a cikket.
Vers (Brie Larson – Kong: Koponya-sziget, Scott Pilgrim a világ ellen) a Kree hadsereg egyik újonc, mégis elit képességekkel bíró katonája. A különítmény feladata, hogy a gonosz skrull-ok támadásait megelőzzék, a területhódításaikat megállítsák, és fenntartsák a rendet a galaxisban. Yon-Rogg (Jude Law – Sherlock Holmes, Gattaca) a fiatal nő kiképzője és mentora, elsősorban azt felügyeli, hogy a lányra bízott szuperképesség, mellyel megajándékozták, megfelelően irányítható legyen. Mivel Vers egyfajta csodafegyver, hiszen a páncéljától függetlenül is tudja használni az erejét, így kulcsfontosságú lehet a kegyetlen Skrullok felszámolásában.
Yon-Rogg csapatából kissé kilóg ugyan, de első küldetése viszonylag egyszerűnek ígérkezik, csak egy kémet kell kimenekíteniük a gonosz faj szorongatásából. Az akció azonban nem várt fordulatot vesz, melynek eredményeként Vers a Földön landol, ahol nem csak azt kell kiderítenie, hogyan juthat haza, hanem arra is rá kell jönnie, mit akarnak tőle a Skrullok. Ebben a helyi rendfenntartó erők egyike is segítségére lesz, egy bizonyos Nicholas Fury (Samuel L. Jackson – nem sorolom) ügynök.
A történet nem túlságosan bonyolult, sőt, egyesek számára ismerősen is csenghet. Ennek oka, hogy a nyolcvanas-kilencvenes évek sci-fijeinek kedvelt témája került ismét elő. Egy ismeretlen eredetű idegen lény kerül a Föld nevű bolygóra, ahol aztán a technikai fejletlenség okán igencsak mókás helyzetekbe kerülve próbál életben maradni, alkalmazkodni, no meg a küldetését teljesíteni. A séma viszont ezen a ponton megáll, és nem kapunk a kelleténél több gag-elemet, csak amennyit az ingerküszöbünk elegendőnek talál.
A kort, ahova csöppentünk, persze számtalan stílus jellemzi, de a Marvel Kapitány erre is kitűnő megoldást talált, és – akárcsak az A galaxis őrzői – a zenét veszi elő, hogy elénk varázsolja a kilencvenes évek hangulatát, de ne legyenek fölösleges jelenetek, melyek alátámasztanák a lényeget. Nyilvánvalóan azért egy bevezető képsort láthatunk, hogy a helyére tehessük az aktuális jelent, de nem tolták túl a nosztalgiázást.
Ami talán a legnagyobb problémát okozta a készítőknek (Anna Boden és Ryan Fleck - A szerencse forgandó, Fél Nelson), hogy a Marvel Univerzumba a nem-rajongók számára is beillessze ezt a történetet. Emiatt viszont kénytelen volt utalásokat tenni arra vonatkozólag, mi az, ami már megtörtént, és minek lesz szerepe a későbbiekben. Ez a különböző korú karakterek esetében kissé nehézkes, így például Fury esetében CG-fiatalítást alkalmaztak. Az összhatás egyébként kifogástalannak mondható, én nem szúrtam ki a grafikai megvalósítást – legalábbis ezen a téren.
A vizuális ábrázolás az idegenek, a bolygóközi rendszerek, az űrhajók, a fejlett civilizációk és technikák tekintetében is viszonylag kifogástalanra sikerültek, valóban beleadtak apait-anyait a végeredmény érdekében.
Lássuk hát a főbb karaktereket, akik csinálnak is valamit, mert a háttérmunkásokból akad ugyan bőven, de a Kree különítmény igencsak felejthető teljesítményt nyújtott. Brie Larson tökéletesen alakítja a lázadó természetű, erős és büszke nőt, akire bátran nézhetnek fel úgy, mint Amerika Kapitányra a férfiak – igen-igen, ugyanaz a ruha, nem kell fennakadni rajta. A hölgy hitelesen hozza Marvel Kapitány figuráját, a múltjában bizonytalan, mégis küzdőszellemében kimondottan határozott és szívós alakot. Mivel ő a főszereplőnk, így a történet is körülötte forog, nem tör senki sem a babérjaira. Így Jude Law és Samuel L. Jackson is csak asszisztálnak mellette, bár kiváló módon teszik, de ügyesen a háttérben marad(nának). Merthogy Fury sosem volt az a természet, aki csendesen szemlélte az eseményeket, így a pimasz, levakarhatatlan és kissé arrogáns karaktertulajdonság azért erősen felzárkózik Brie mellé. Kettejük párosa, játéka viszont meglehetősen elegáns, spontán és száz százalékig hiteles, így a kémia szerencsére működik a vásznon.
Rajtuk kívül talán Goose-t fogják még a szívükbe zárni a nézők, a kis vörös macskát, és most semmi szexista töltetet nem hordoz ez a megnevezés. A maradék gárda csendben kíséri őket a film folyamán, érződik, kinek lesz majd a későbbiekben szerepe, de igazán elhanyagolható a közreműködésük. Ezzel pedig nincs is semmilyen probléma, a funkciók és a karakterek a helyükön ülnek, és csak ketten (hárman) mozognak a középpontban. Közülük Vers az egyetlen, akire fókuszálnunk érdemes, az igazi fejlődés és morális tanulság is az ő osztályrésze.
A PC-nem PC kérdéskörbe ugyanúgy nem szeretnék belemenni, mint az American Horror Story: Hotel esetében sem tettem. Az ok végtelenül egyszerű: én igyekszem mélyebbre hatolni, a felszínt elhagyni, és olyasmire összpontosítani, amely üzenet minden néző számáéra értékkel szolgálhat. Ebből a szempontból jött a kritikám címe is, mert a Marvel Kapitány az igazi, nagybetűs SZUPERHŐSFILM. Egyrészt azért, mert ötvözi az eddigi stílusokat, karaktereket és helyzeteket, minden tapasztalatot felhasznál, amit az „előzmények” már pozitívnak értékeltek, de nem ragad meg ennyinél, hanem szintet is lép. Érezzük a retro science fiction-ök hangulatát, az A galaxis őrzőinek játékosságát, a Rocketeer felszabadultságát, Amerika Kapitány hivatástudatát, az X-men-ek kitaszítottságát, Hulk és a Vasember éles elméjét és kivagyiságát, Thor isteni megjelenését és a Fekete özvegy nőiességét. Ezek mind belesűrűsödnek Marvel Kapitány karakterébe, amellett, hogy Vers képes a végsőkig ember maradni.
Ha üzeneteket keresünk, akkor ez az egyik első számú, a remény, a küzdelem, a kitartás, a szívósság, hogy – ellentétben az idegen fajokkal – nem vagyunk halhatatlanok, ezért más a hozzáállásunk az élethez és az univerzumhoz. Másként küzd egy olyan, aki évszázadok tapasztalatával rendelkezik, és más az, ki tisztában van vele, mi az az elmúlás, milyen közel is jár a halálhoz. Azaz egy hátrányos helyzetből próbál erényt kovácsolni, arra hívja fel a figyelmünket, hogy nem szabad feladni, fel kell állni, a végsőkig szükséges harcolni. Nem csak utat és reményt mutat a néző számára, hanem emlékezteti halandóságára, de az ehhez kapcsolt végtelen lehetőséghalmazra is. Ez a kettősség jellemzi az embert, hogy a predesztinációval szemben is képes küzdeni, nem fogadja el a sorsát, igyekszik változtatni rajta. Egyfajta „Mondottam ember: Küzdj, és bízva bízzál!” érzés keríti hatalmába a befogadót, amikor a film végére ér.
Természetesen ide lehet mindenfélét belemagyarázni, szándékot mögé tenni, amely akár igaz is lehet, de számomra mindig az a fontos, én milyen üzenettel távozok az előadásról. Az igazi PC pedig szerintem ott kezdődik, ha nem azt emelik ki, hogy erős NŐI karaktert láthatunk, hanem hogy erős EMBER a főszereplőnk. Tény, hogy Carol Danvers személyiségének kialakulásában elhanyagolhatatlan a neme, de ez az évszám sajátossága, tehát funkciója van. Számára ez ugyanolyan hátrány volt, mint Steve Rogersnek a törékeny testalkata. Viszont mindketten ugyanabból kovácsoltak fegyvert, mellyel kitörhettek a többiek közül: a szívből és a kitartásból. Különbség annyi, hogy Amerika Kapitány kapott egy jó adag hazafiasságot is...
A Marvel Kapitány valószínűleg nem mindenkinek nyeri el a tetszését, de ennek sajnos filmpolitikai okai is vannak. Én igyekeztem objektíven szemlélni a végeredményt, és megállapíthattam: a történet koherens; a vígjátékelemek száma pont élvezhető; vizuálisan – az utolsó jelenettől eltekintve – kifogástalan; a zenéje kreatívan nosztalgiázik; van morális tanulsága; összeköti az izgalmas szálakat; felkészít a Marvel Univerzum változásaira. Aki a karakterre kíváncsi, az megkapja, amire várt, aki szórakozásra, az nem fog csalódni. A rajongók meg majd maguk döntsenek, milyen értékeket találnak ebben a műben, és mi az, amibe érdemes belekötni. Mondom ezt úgy, hogy számomra a Marvel Kapitány csupán a kedvenc karakterem, Vadóc (Rogue) előszele.
Értékelésem: 9/10
Forrás, információk: https://www.imdb.com/title/tt4154664/
Trailer: https://www.youtube.com/watch?v=xrYDFS8eXS8
Mafab link: https://www.mafab.hu/movies/captain-marvel-272026.html
Bluray elérhető: hamarosan
Smaragd Sárkány