Manga western, regény köntösben - Eastern, a bestseller!

statements_1169981.jpgAmikor az író jelentkezett a Facebook csoportomba, elsőként csak beengedtem a hirdetését, aztán kíváncsivá tett a szokatlan ötlet, mely a bejegyzésben szerepelt és ráírtam, hátha segíthetek neki a megjelenésben. Ahogy egyre több információ szivárgott ki a MondoCon közeledtével, izgatottan próbálkoztam meg egy recenziós példány beszerzésével, hátha ajánlhatom a művet az olvasóimnak is. A szerző és a kiadó támogatták a lehetőséget, így kisvártatva eljutott hozzám a kötet, mellyel először csak finoman ismerkedtem és beleolvasva rájöttem, igazán izgalmas élménnyel gazdagodhatok. Mivel éppen más projektek jöttek szembe, illetve egy másik könyvet kellett befejeznem, így a befogadás váratott magára, de az első alkalommal kiderült számomra, nem lesz könnyű letenni az Easternt.

40141555_323761004866526_7254965100346343424_o.jpgEgy megfoghatatlan, alternatív jövőszerű időben járunk, egy hasonló világban, mint a Földünk. Valahol az Urál környékén egy birodalom határai húzódnak, benne pedig egy diktátor uralkodik, akit Bagoáznak hívnak, és rettegik a nevét. Egy letűnt hőskor maradványai tarkítják az Uráli Népköztársaság vidékét, hiszen egykor hatalmas gépmonstrumok léteztek, és a technikai fejlettség csúcsára juthatott az emberiség. Azonban valami történhetett, mely mára már csak a legendákban és az öregek emlékezetében él, s azóta egy posztapokaliptikus állapotra jutottak. Visszatértek a modernkori cowboyok, milíciák és zsoldosok próbálják meg fenntartani a rendet, vagy kikövetelni maguknak a szeletkét a potenciális gazdagságból, a rejtett kincsekből és elsősorban a hatalomból. Bár Bagoáz önjelölt királyként tekint a birodalmára, az Ellenállás tagjai mégis igyekeznek küzdeni és fogást találni a katonaság védelmi gyűrűjén. Mivel az uralkodó kénytelen megosztani az erejét a külső támadásokkal és a belső viszályokkal szemben, így eljött a lehetőség, hogy letaszítsák a trónjáról. Ez persze azt jelentené, hogy valaki másnak kellene a helyére lépnie, erre pedig akadnak jelentkezők szépszerivel.

eastern1.jpgEbben a világban egy törékeny nőnek semmi keresnivalója, pláne esélye, hogy normális életet élhessen. Yuko ráadásul elég feltűnő jelenség, alacsony termetével és hosszú, tűzvörös hajával, mandulavágású szemével nem rejtőzhet el a fürkésző tekintetek elől. Pláne, hogy sikerült neki a legkeresettebb személyek közé is feltornásznia magát, így nagyrészt a törvény elől meneküléssel és bosszúszomja tárgyának levadászásával tölti az idejét. Látszólag nincs könnyű dolga, a pimasz, cserfes és kislányos alkat mögött azonban egy szívós harcos rejtőzködik. Semmi sem tántoríthatja el kitűzött célja elől, hogy a hírhedt zsoldosvezért, a pszichopata Corbent a saját vérében láthassa fuldokolni. Ezért az egyetlen vágyáért bármire képes lenne, még arra is, hogy az Ellenállásnál munkát vállaljon és ezzel információhoz jusson a férfi hollétét illetően.

2_2.jpgVajk egykor maga is Bagoáz ellen küzdött, de az Ellenállást csúfosan leverték, és azóta átgondolta a helyzetét a világban. Elsősorban a túlélés a lényeg, így meghúzta megát, de neki is van egy befejezetlen ügye, így mikor belebotlik a tüzes lányba, válaszút elé kerül. A férfi több titkot is rejteget a múltjában, mégis könnyedén megnyílik Yuko előtt, akaratlanul is. Valami láthatatlan erő vonzza egymáshoz e két személyt, egy közösnek láétszó cél érdekében pedig szövetségre is lépnek. Azonban nem tudni, hogy a múltjuk végül majd egyesíti-e őket vagy a béklyókat nem képesek lerázni. Miközben a zsoldosvezért kutatják, lelkükben is megindul a küzdelem, amelynek eredménye talán a Népköztársaság, vagy az egész emberiség sorsát határozhatja meg.

5_1.jpgMartin Kay Eastern című regénye egy saga első kötete, és egy posztapokaliptikus világba kalauzol el bennünket, melyben keverednek a modernkori, valamint a klasszikus western és eastern elemei. Ezek azonban korántsem tolakodóak vagy kirívóak, hanem tökéletesen természetesnek tűnnek. Miként egy Mad Max storyban, van itt lovagló cowboy és tankok, valamint helikopterek. De ugyanígy megtaláljuk a katanát, a harcosok és a becsület útját a szellemiségben, illetve a kapzsi zsoldosokat és a korrupt katonákat is. Emellett jelen vannak a jelenkorunkra jellemző társadalmi és katonai diktatórikus berendezkedés sajátosságai, melyek egyfajta társadalmi kritikaként merednek a harmadik világot utánzó, civilizált európai világra.

A helyszínválasztás is ezt húzza alá, hiszen az Uráli Népköztársaság elnevezés már predesztinálja, elénk vetíti azt a képet, melyet a könyv olvasása csak megerősít bennünk. A világ, melyet az író elénk tár, könnyedén elképzelhető, részletesen kidolgozottnak és megálmodottnak tűnik, hiszen lépten-nyomon zseniális leírásokat kapunk, így könnyedén megelevenedik előttünk a történet. Már az elejétől fogva érdekelt, miként érezhető majd a manga, anime, western és gamer hatás a regény olvasása során, de ez nagyjából a kötet közepe tájára elég egyértelművé vált. Bár a karakterek megismerése és a helyszínek bemutatása még elsősorban a klasszikus irodalmi eszközöket használja, de a párbeszédek, a viselkedések során már úgy érezzük magunkat, mintha egy animét szemlélnénk, a reakciók ugyanis igencsak hasonlatosak az animációk során használtakhoz. Ugyanígy a jelenetek építkezési stílusa, a harcrendszer is kirajzolják egy izgalmas játék sziluettjét előttünk. Mert azokon a pontokon, ahol az összecsapások zajlanak, legyen szó nagyobb csatáról vagy egyszerű párbajról, kézitusáról, ugyanaz az érzés kerít minket hatalmába, amely a konzolos vagy számítógépes akcióhelyzete során.

1.pngAmi különösen izgalmas volt számomra, hogy az Eastern olvasásakor ezesembe ötlött egy gyermekkori kedvencem, amely akár hatással is lehetett volna Martin Kay művére, valamint főszereplőire is. A Rita Pavone és Terence Hill nevével fémjelzett western, a Rita, a vadnyugat réme ugyanis hasonló címkarakterrel büszkélkedhet, egy izgága, büszke, fiatal, alacsony és vöröshajú, fifikás, tapasztalt mesterlövésznő. Ezzel csupán annyit szerettem volna mondani, hogy az eredeti tervek, illetve a beharangozó tökéletesen helytálló, mert minden olyan elemet megtalálunk benne, amelyek a fent emlegetett zsánereket és témákat jellemzik. Ami már önmagában sem volt könnyű, mégis sikerült az írónak elérnie, a mangás-animés hatás eredményeként mindez egyáltalán nem válik zavaróvá, hanem egymásba simulnak a „látottak”, az „érzékeltek” és a dialógusok, gondolatok is.
Ugyan a Young Adult nem az én korosztályomat célozza meg, de úgy éreztem, az Eastern ennél jóval nagyobb célközönségnek készült, ehhez pedig kiváló eszköztárt választott magának Martin Kay. Azzal, hogy nem finomkodott a keveréssel, de egymáshoz nem illő motívumokat nem dobált bele a különböző jelenetekben, hanem odafigyelt a harmóniára, gyakorlatilag elérte: bárki nyitottan közelíthet a született alkotása felé.

46488472_10217215978978907_3392662871191060480_o.jpgNem vagyok kritikus, sosem fogom magam annak vallani, hiszen számtalan újságíró, egyéb médiában dolgozó ismerősöm kikérhetné magának, ha ilyesmire vetemednék. Ugyanígy a bölcsész szakok is távol állnak tőlem, nem fogom a nyelvezet szépségeit ecsetelni, vagy a magánhangzók, mássalhangzók, valamint a szókincs használatának szabályrendszerét elemezni, erre megvannak azok, akik értenek hozzá, és ehhez van affinitásuk. Ami viszont az első pillanattól kezdve sugárzik a regényből, hogy nem izzadságszagú, sehol sincsenek erőltetett kifejezések vagy helyzetek. A sorokat könnyen falhatjuk, nincsenek teledobálva fölösleges idegen szavakkal, nem műviek a párbeszédek sem, ahogy azokat egy-egy dráma olvasása közben nem tudnánk élőhelyzetben elképzelni. Tehát a karaktereink valóságosnak tűnnek, húsvér lények, a saját hibáikkal, gondolataikkal, valamint ideológiáikkal. Könnyedén megelevenednek előttünk, nincs döcögés, és szerencsére a tőmondatok sem jellemzőek az Eastern-re, pedig azok a kortárs irodalom ismérvei közé sorolhatók.

3_2.jpgItt azonban nincsenek efféle problémák, a regény beszippant bennünket és egyedül a legvégén ereszt el egy kicsiny szusszanóra, hogy izgatottan keresgéljük a következő kötetet, mert a folytatás egyértelműen kiköveteli a maga jussát. Ehhez hozzáad ugyan a számtalan gyönyörű illusztráció, melyet különböző jeleneteknél helyeztek el, de azt kell mondjam, ezek nélkül is tökéletesen képszerű az alkotás. A mangaszerűséget viszont ügyesen erősíti, így remélhetőleg ezt a hagyományt a kiadó is tovább fogja támogatni. Ahogy egyébként az Easternt szintén el tudnám képzelni animációként megelevenedni, akár a televízió képernyőjén, sorozat formájában, akár a nagyvásznon egy mozi termében, egész estés filmként.

A magam részéről főleg arról szoktam írni, milyen gondolataim, asszociációim támadnak egy-egy cikk írása kapcsán az adott műről. Ezt úgy fogalmazom meg, hogy a probléma- és témaköröket sorolom fel, melyek az anime, film vagy manga magába rejt. Az Eastern pedig egyértelműen egy társadalomkritikai alaphelyzettel operál, ahol a karakterek helyzete és múltja a kulcsa az egész témakörnek. Hiszen anélkül, hogy a teljes sztorit – amely majd a kötetek során kibontakozik előttünk – ismernénk, ez a leginkább szembeszökő. A különböző tájegységekről, illetve társadalmi osztályból származó szereplők ugyanis predesztinált sorsokat tudhatnak magukénak, melyből kitörni igyekeznek. Legalábbis a főbb személyek mindenképpen, hiszen egyikőjük sem nyugszik bele abba, ami neki jutott, a születési privilégiumok vagy előítéletek az elsődlegesek, melyek ellen küzdenek. Ezek nem csak a hőseinknél érhetőek tetten, de még Bagoáz esetében is valószínűleg hasonló szituációról van szó, a militarista berendezkedésű hatalommegőrzés legalábbis erre enged következtetni.

34700768_2063228167023694_80442297912655872_n1.jpgA következő szint könnyedén kitalálható, a bosszú kérdése nem újkeletű, de ez a típusú megközelítés kicsivel szemléletesebbnek bizonyul az eddigieknél. A belső vívódás, a nagyobb jó és a személyes érzelmek problémája, avagy a tömeg versus az egyén konfliktusa már a görög drámák során előkerült. Ebben az esetben azzal a szerencsés szituációval találkozhatunk, hogy nem csak két szemszögből tekinthetünk a szituációra, hanem egy harmadik és egy negyedik is bekapcsolódik a képbe. Az első ugye a személyesen érintetté, a második a nép sorsa és jövője. Ezeket könnyedén kiszúrhatjuk, és legtöbbször ennél az alaphelyzetnél meg is állnak a gondolatok. Azonban Martin Kay ügyesen egy külső, szubjektív szemlélő érzéseit is bemutatja nekünk, ekképpen árnyalva a szokásos fekete-fehér kérdést. A negyedik pedig úgy kerül elő, hogy a főszereplő megválasztása teszi lehetővé azt. Hiszen Yuko, bár nem fiatal, mégis egy része gyermeki, másik része viszont felnőttes irányba mutat.
Ezzel pedig egyszerre vezetem fel azt, hogy az esetében egy karakterfejlődést is megfigyelhetünk majd, ha a regény folytatódni fog, de arra is rávilágítok, a belső egok küzdelme, változása egyszerre két szemszögből is ábrázolható ezen a módon.

6.jpgAz Eastern hirdetésének egyik központi ötlete a felvetés, hogy milyen volna, ha egyik kedvenc animéteket regény formájában olvashatnátok. A gondolat egyáltalán nem ördögtől való, hiszen az adaptációk több irányba is működhetnek. Gondoljunk csak a I want to eat your pancreas-ra, vagy éppen az Erased-re. Ott pont egy a fordítottja zajlott le, hiszen egy klasszikus irodalmi formából történt az animék elkészítése, sőt, mindkettőnél először egy élőszereplős verziót is láthattunk. Most Martin Kay megkísérelte egy olyan regény létrehozását, mely nem csak kiált azért, hogy animáció legyen belőle, hanem visszahozza azt a stílust, amely olvasása során megelevenednek előttünk a jelenetek, miként egy fantasyban. A célt tehát tökéletesen teljesítette, így remélhetőleg hamarosan a folytatást is a kezünkben tarthatjuk.

Kiknek ajánlom a művet? Egyszerű, hiszen az Eastern nem csupán egyetlen korcsoportot érinthet meg, hanem szélesebb közönség számára is élvezhető. A fiatalok azért lesznek rá fogékonyak, mert a Young Adult nyelvezetét használja, az idősebbek pedig könnyedén azonosulhatnak a mű mondanivalójával és karaktereivel. Nosztalgikus és előremutató, friss és retro, anime és western, kaland és dráma. Mindenki találhat benne valami érdekeset, mert nem erőltetett egyetlen jelenete sem, nem bárgyúak a szereplők, hanem élnek, lélegeznek és éreznek. A nyelvezet könnyed, de nem flegma, hanem közérthetően tudományos, ha éppen arra van szükség. Csak annyit mondhatok: gratulálok, kiváló munka, Martin Kay!

Értékelésem: 10/10

Pár kérdést feltettem Martin Kay-nek, melyre bizonyára az olvasóim is kíváncsiak:

1. Kikről mintáztad a fő karaktereket, milyen filmes/manga/gamer hatás játszott közre a megalkotásukban?

dsc_0287.jpgVajk esetén a klasszikus, magányos cowboy figuráját vettem elő, aki egymaga érkezik a kihalt város fogadójába, hogy egy pohár whiskey után felforgassa a hely békéjét. Hovatovább görbe tükörképet is tart a mindenre képes férfi hős archetípusának, elég csak példának venni az eltúlzott erejét, vagy a mindent elnyelni képes kabátját.
Karaktere mélységét az eltitkolt gyengeségei adják, amelyek eleinte korántsem egyértelműek az olvasó számára, mégis alapvetően határozzák meg Vajk döntéseit, és így a cselekmény alakulását.
Inspirálóját tekintve eleinte úgy fogtam fel Vajk megalkotását, mintha egy RPG karaktert generálnék a magam képére. Ez belátom, elég amatőr húzás – bár szerintem Merle is pont ugyanezt művelte minden egyes regényében. Később, a koncepció alakulásával aztán sikerült magamtól kelően eltávolítani Vajk személyiségét, de még így is bőven akadnak hasonlóságok.

310510.pngYuko… Megérdemelten lett minden olvasó kedvence! A természetét áthatja egyfajta csípős, zsigerből jövő dac. Ahogy fokról-fokra megismerjük a múltját, lassacskán megértjük miként válhatott ilyenné. Vajk higgadt természete és határozottsága rendszerint alaposan felmérgeli a pöttöm leányzót, így borítékolható kettejük közt a szópárbaj. Kemény páncél mögé bújik, melyet csak nehezen old társa gondoskodása.
Inspirálóit tekintve említhetném néhány hölgyismerősömet, illetve konkrét szereplőként Soryu Asuka Langley-t az Evangelionból, akitől jórészt a külsejét örökölte. Apró, árulkodó érdekesség, hogy a „Yuko” nevet a fenti karakter seiou-jától – azaz szinkronszínészétől örökölte, Miyamura Yukótól.

2. Hány kötetre tervezted a művet?

Amikor 14 évvel ezelőtt megírtam a regényem első verzióját, az eredmény igen vaskos lett, így az újraírásnál adta magát, hogy két kötetre bontsam a történetet. A dramaturgiát persze ennek megfelelően alkottam újra. Ezeken kívül további két könyvet tervezek, hiszen sokkal többet tartogat még a hőseim életútja, mintsem azt egyetlen kalandon át be tudnám mutatni.

Moly link: https://moly.hu/konyvek/martin-kay-eastern
Megvásárolható a kiadónál: https://twstr.hu/eastern
Martin Kay írói oldala https://www.facebook.com/martinkaywrites/
A Cinegore interjúja az alkotóval rengeteg kérdésre választ ad: http://www.cinegore.net/2018/11/11/interju-krajcsovics-martonnal-az-eastern-cimu-poszt-apokaliptikus-regeny-irojaval/
Smaragd Sárkány