A gyengéim közé tartoznak a krimik és a misztikus történetek, Agatha Christie és Arthur Conan Doyle munkáin kívül például Kathy Reichs regényeit is nagyon szeretem. Így, ha bármiféle kapcsolat akad, szívesen megnézek híres detektívekkel foglalkozó sorozatokat is, például anno a Agatha Christie's Great Detectives Poirot and Marple animéjét is végigpörgettem. Idén indult útjára a Kyōto Teramachi Sanjō no Holmes (Holmes of Kyoto), és azonnal le is csaptam rá, hátha egy ügyes feldolgozásra találok a témában.

Főszereplőnk Kiyotaka Yagashira, aki Kiotó egyik negyedében, Teramachi Sanjōban vezet egy antik eszközökkel kereskedő boltot. Az üzlet valójában az apjáé, de a srácot fiatal kora ellenére tudása igencsak kiemeli a többi kereskedő közül. Képes felismerni, hogy melyik tárgy milyen időszakból származik, de még azt is, hogy mennyire ügyes hamisítvány az. Erre a helyre téved be Aoi Mashiro, mert pénzt szeretne szerezni, hogy hazajuthasson szülővárosába. Ám a különleges érték, melyet az üzletbe hozott annyira drága, hogy Kiyotaka nem hajlandó azt megvásárolni, hiszen alapelvük szerint 21 éven aluli személytől ilyesmit amúgy sem vennének meg.  Látva a lány régiségek iránt érdeklődését, és a szakma iránti fogékonyságát, felajánlja neki, dolgozzon az antik shopban részmunkaidősként, úgy összegyűjtheti a vonatjegyre való összeget.

Kiyotaka Yagashima azonban nem csupán a régiségekhez ért, hanem magas intelligenciájának köszönhetően apróbb rejtélyeket is könnyedén megold. Hiszen a legfontosabb tulajdonság az antik tárgyak vizsgálata esetében a megfigyelőképesség, a részletek elemzése és kiszúrása. Emiatt is rengetegen ismerik őt, így gyakran felkérik, hogy egy adott probléma végére járjon. A kis Aoi pedig hűséges Watsonként követi őt, közben pedig kiderül, jóval nagyobb affinitása van a régiségekhez, mintsem elsőre gondolnánk róla.
De hogy miért is Holmes a fiú beceneve? Nos erre a válasz a japán nevekben keresendő. Korábbi cikkemben már foglalkoztam azzal (Shiki), hogy egy-egy kifejezés több mindent is jelenthet attól függően, hogy a különböző japán karakterek hogy következnek egymás után. Így a Kiyotaka keresztnevében is el van rejtve a Holmes szó.
A kép természetesen nem teljes az ellenpont nélkül, így a csalások hátterében is egy ragyogó elme, Enshō áll, akinek a tevékenységét a kiotói Holmes felszámolni serénykedik.

A Holmes of Kyoto központi témája a művészeti alkotások és a hozzájuk kapcsolódó hamisítások. Nyilvánvalóan nem kell ezt ennyire szó szerint vennünk, általánosságban is tekinthetünk az átverésekre, amivel az emberek pénztárcájából kicsalják a pénzt. Hiszen általános problémának is tekinthetjük, hogy eredeti tárgyak helyett a másolatokat próbálják meg azonos áron eladni, ami nagy kárt okozhat mindenki számára. De ennél a témánál azért nem kell leragadni, a könnyed nyomozások alapvonalán túl azért a történetek nem csupán a régi tárgyakkal foglalkoznak, hanem a tulajdonosaikkal is. Így érkezünk meg a családhoz, és a múlthoz, az emlékekhez, melyek szorosan a fő témához köthetőek.

Nagyon az elemzésbe azért nem kell belebonyolódnunk, az üzenetek nem hangsúlyosak, hiszen az anime Mai Mochizuki regényei, valamint az adaptált mangák alapján készült, így elsősorban krimiről van szó. Mivel a történetek a mai napig folytatódnak, így nem kell azon sem meglepődnünk, hogy ez a tizenkét epizód csupán egy részlete a sok titokzatos kalandnak, amelybe hőseink keverednek. Ami talán azt is eredményezheti, hogy a későbbiekben több évadot is megélhet ez az alkotás.

Noriyoshi Sasaki (King's Game The Animation, Ojisan to Marshmallow) rendezőt a Seven Studio (Beyblade: Metal Fusion) kérte fel a sorozat dirigálására, és sajnos eléggé középszerű lett a végeredmény. Nem túlságosan kiemelkedő a története, sem a háttérben húzódó problémakörök, inkább slice of life típusúnak tekinteném, de a kevésbé izgalmas fajtából. A látványra (karakterdizájn: Yōsuke Itō – King’s Game The Animation) és a zenére (Wagakki Band és AŌP) azonban különösebb panaszunk nem lehet, ebből a szempontból mindent beleadtak az alkotók, de a beltartalom nem illeszkedik ehhez. A karakterek szépen kidolgozottak, mind Holmes, mind Aoi és az ellenpont Enshō ügyesen eltalált, de a sztorik sajnos meglehetősen laposak, nem ütik meg az izgalmi mércét. Így nem kerül összhangba a cselekmény sem a grafikával, ami elég nagy csalódást okozott nekem.

Az, hogy egy anime nem feltétlenül komoly témára összpontosít, hanem a szórakoztatás, vagy éppen az érdekes és csavaros misztikum kerül előtérbe, általában nem ront az élvezhetőségen. Jelen esetben, a Holmes of Kyoto azonban egy könnyed pihének bizonyult, ami egy délután alatt végignézhető, majd el is feledjük, annak ellenére, hogy a potenciálja jóval nagyobbnak tűnt. Ebben a témában inkább a Beautiful Bones: Sakurako's Investigationt tudnám ajánlani, ott a hangulatot is sikerült eltalálniuk, és várom a folytatását.

Wagakki Band: Sasameyuki

Értékelésem: 5/10

Forrás, információk: https://www.animenewsnetwork.com/encyclopedia/anime.php?id=20843
Trailer: https://www.youtube.com/watch?v=1Gn_H03qewo
Bluray megvásárolható: még nem

Smaragd Sárkány