Az internet arra jó, hogy segítségével tűzvészként terjednek az információk, valóságtartalomtól függetlenül. Manapság pedig eléggé gyakoriak a átverős oldalak, illetve hírek, melyeknek ritkán járnak utána az olvasók, valamint a megosztásokat gyarapítók. Az animék világában találkoztunk már olyan weboldalakkal, melyek hozzásegítik a használókat a szerencséhez vagy éppen a halálhoz; ezek igencsak közkedvelt témák. Mivel a Jigoku Shoujo az egyik kedvenc sorozatom, így adott volt, hogy a Mahou Shoujo Site (Magical Girl Site) is felkeltse az érdeklődésemet.

Iris: Changing Point

Asagiri Aya egy rakás szerencsétlenség, mindenki piszkálja őt a suliban, ő pedig nem tesz ellene semmit, csak némán tűri. Emellett otthon sincsen nyugta, mert szadista bátyja, Kaname különös örömét leli abban, hogy a benne felgyülemlett feszültséget a lányon vezesse le. Folyamatosan kínozza a húgát, amelyről ő természetesen nem mer szólni senkinek sem, hiszen a fiú mintadiák, a család szeme fénye, egyetlen reménysége.
Úgy tűnik, sosem érnek véget ezek a szörnyű napok, mégis felcsillan a remény, amikor egy varászlatos weboldalra hívják fel a figyelmét, ahol megtudja, egy kiválasztott mágikus lány, aki varázspálca helyett egy pisztolyt kap fegyverül. Nem nagyon hisz ebben a teljes képtelenségben, de az iskolában három lány úgy dönt, alaposan megleckéztetik őt, azonban a csapda végül visszafelé sül el.

A történet nem újdonság, eléggé sablonos, szerencsére emellett igencsak izgalmas, és folyamatosan pörögnek az események. A központi kérdésünk is szokványos, hiszen a felelősségről már számtalan más anime is görbe tükröt tartott elénk. Ahogyan a karakterek sem meglepőek, hiszen Aya az a típus, aki alapvetően bocsánatot kér az élettől, hogy létezik, és senkit sem szeretne zavarni; egyszerű, kisebbségi komplexusokkal küzdő lányka, aki némán tűri az atrocitásokat akkor is, amikor kezében volna a fegyver, mellyel változtathatna a sorsán. De igazi Raskolnikovként még azok után a gyilkosságok után is szomatikus tüneteket kiváltó lelkiismeretfurdalást érez, melyekről igazán nem tehet – spoiler nélkül, ez a kijelentés valójában csak tudatosan igaz, a tudattalanja természetesen könnyedén végezne bárkivel.

Ilyen típusú sorozatokat már láttunk, az egyik kedvencem belőle a Mirai Nikki, ahol ugyanez a belső konfliktus érhető tetten. Ráadásul itt is egyfajta versengést láthatunk a mágikus lányok között, és az elnyerhető díj hasonló lehetőségekkel kecsegteti a kiválasztottakat. Annyi csavart azért tettek bele az alkotók, hogy ne tudjuk teljesen kiszámítani a cselekmény végkifejletét, de azért túl sok meglepetés nem ér minket. Ennek ellenére, a sablonokkal és az általános karakterekkel együtt a kémia működni látszik, az anime szerethetővé válik, és ezt főleg a hangulatának köszönheti. Van itt mágia, bosszúszomj, frusztráltság minden szemszögből, teljesítménykényszer, kisebbrendűségi komplexus, de a velejéig romlott elméket sem kell nagyítóval keresnünk. Ezen túl a csavar után újabb történetszálak lehetősége is felvillan előttünk, ami izgalmas második évaddal is kecsegteti a nézőket.

Ezek a sorozatok felületesen, vagy az elme mélyéig hatolóan, naturálisan vagy finoman, de mégis egészen alapkérdésekre igyekeznek válaszokat adni – animésen, tehát nem foglalnak állást, csak több szemszögből is megvizsgálják és bemutatják azokat. A legtöbb esetben a felelősséget szoktam kiemelni, de ezúttal nem csak arra szeretnék rávilágítani, hogy az számít, mit kezdünk a hatalmunkkal, hanem Dosztojevszkij felvetéséről értekeznék, aki az egyén szabadságát és a lelkiismeretet kutatta a Bűn és bűnhődés című művében. Utaltam is rá, hogy a műfaj sajátosságai közé tartozik olyan karakterek megjelenítése, akik a sorsukkal, vagy alaptermészetükkel próbálnak szembe szállni. Azaz tiltakoznak az ösztöneik, küldetésük vagy szerepük ellen. Belecseppennek egy helyzetbe, osztályrészül kapnak egy funkciót, fontos vagy másodrangú lehetőségük van saját életük megváltoztatására, esetleg az emberiség megmentésére, de nem ritka a megváltozott élethelyzet sem. Ezek természetesen eléggé sarkalatosan vannak ábrázolva (Tokyo Ghoul), drámai hangsúlyt kapnak (Neon Genesis Evangelion) vagy éppenséggel komikumot varázsolnak belőlük (Kyo Kara Maoh!), de a lényegen nem változtat, valamiképpen őrlődnek, tiltakoznak a szituáció ellen.

Külön rovatot nyitottunk a Cinegore-on a sorozatgyilkosoknak, amelyben többek között azt is igyekeztünk bemutatni, miféle gyermekkoruk volt az illetőknek, hátha az is magyarázattal szolgálhat a kialakult devianciájukra, viselkedésmintázatukra. A konklúziót persze mindig az olvasókra hagyjuk, de finoman bele-belecsempésszük az írásainkba a magunk véleményét is. Így többek között azt is megállapítottuk, hogy nem mindig a rossz körülmények vezetnek a sorozatgyilkosságokhoz, ahogyan a szegény emberek mindegyikéből nem is válik ilyen típusú egyén. Az emberi elme csodálatos, és a legfőbb értékünknek a szabad akaratunkat valljuk, mely részben azért illúzió. Talán úgy pontosítanám, hogy a lehetőségek optimális kihasználása, a választási lehetőség ez.

Ezen a ponton térünk vissza a Mahou Shoujo Site karaktereihez, akik mindannyian másképp állnak a kiválasztottsághoz és a lehetőséghez, hogy mágikus erőt birtokolhatnak. Azt persze egyikőjük sem igazán realizálja, hogy mindez csupán átverés, illúzió, hiszen valójában csak kölcsönkapják a fegyvereket, minden hamis, ami velük történik, a nap végén majd egyedül lesznek, sőt, legtöbb esetben csak holtan kerülhetnek ki a kalandokból. Azaz egy olyan árat vállalnak fel, amelyet egyáltalán nincs szándékukban megfizetni, de egyszerűen nem is gondolják ezt végig, mindannyian sérültek egy szinten és kiugrási lehetőségként tekintenek a hamis mágiára. Viszont, ami leginkább megkülönbözteti őket, az az, hogy hogyan viszonyulnak ehhez az erőhöz és miként használják azt. A hatalom megrészegíthet, de választás kérdése, hogy mit kezdünk vele, tudjuk-e irányítani azt, vagy minket kebelez be és válunk az ő részévé. A tiltakozás egyértelműen prüdéria, csak megjátsszák magukat az egyének, mert a környezetük felé nem szeretnék kifejezni a beteg(nek tűnő) elméjük mélységeit. Ezért is írtam, hogy a tudattalan másképp működik, és felszínre kerül később úgyis, az álarcot nem mindenki képes végtelen ideig fenntartani.

Tadahito Matsubayashi rendező nevét már a Tokyo Ghoul: Pinto OVA-ból ismerhetjük, ahol hasonlóan kellemes hangulatot varázsolt elénk. A látványvilágért Sakae Shibuyanak (karakterdizájn – A Centaur’s Life) és Minoru Akibanak (művészeti irányítás – Pokémon filmek, Grand Blue) köszönhető, a zenei aláfestés pedig ezúttal Keiji Inai (Btooom!, Is It Wrong to Try to Pick Up Girls in a Dungeon?) keze munkája. Nekik köszönhetően a képanyaga és a muzsika is tökéletes harmóniában vannak egymással, tehát ezen a ponton nem lehet belekötni az animébe.
A karakterek – fent már utaltam rá – meglehetősen sablonosak, jellemfejlődést egyedül két szereplőtől várhatunk, de újdonságot nem mutatnak nekünk ők sem, az ilyen témájú sorozatok sémáit követik, ami természetesen nem jelenti azt, hogy unalmas volna a Mahou Shoujo Site, csupán erősen kiszámíthatók a fordulatai. Nagy meglepetések nem is igazán érnek bennünket, még a misztikus szál is egy szinten ismerősként kacsint ránk a már megismert művekből.

Talán annyit tudnék belőle kiemelni, hogy némileg megpróbálja felhívni a figyelmünket arra, hogy nem kell mindennek bedőlni, amit a világhálón olvasunk, tapasztalunk, vagy aktuálisan reflektorfénybe kerül. Érdemes utánajárni minden dolog forrásának, és csak akkor beleugrani valamibe, ha megbizonyosodtunk róla, hogy a valósághoz némileg köze is van. De ezt a fonalat még nem teljesen sikerült kifejteni, így, hogy pontosan mi rejlik a titokzatos portál hátterében, milyen misztikus rejtélyről lebbentik fel a fátylat a gyanakvó lányok, és a weboldal működtetői milyen szándékkal hozták létre azt, arra részben választ kapunk ebben az évadban, de marad még nyitott kérdés. Mivel a forrásanyag, a manga (Kentaro Sato) máig is fut, illetve valójában egy másik sorozat, a Magical Girl Apocalypse spinoff-ja, így reménykedhetünk a folytatásban is.

Haruka Yamazaki: Zenzen Tomodachi

VERDICT: Akinek a Hell Girl, a Mirai Nikki és a Fate/Stay Night sorozatok tetszettek, találhatnak a Mahou Shoujo Site-ban is kellemes jeleneteket, és valószínűleg hamar megszeretik a mű hangulatát. A látvány és a dizájn teljesen a helyén vannak, a zene is tökéletesen idomul a témához, a kettős vagy éppen bizonytalan hangulathoz. A karakterek viszont elnagyoltak, hiába ismerjük meg a múltjukat, a cselekedetükre igazi magyarázatot nem kapunk, a döntéseik sokszor idegesítően helytelenek, illetve logikátlanok, szélsőségesek. Az anime felépítése emiatt nem teljesen koherens, bizonyos szálak csak be vannak dobálva, de nincsenek normálisan kifejtve, ahogyan az adminokkal kapcsolatban is sok kérdőjel marad az évad után. Ezért koránt sincs egy szinten azokkal az alkotásokkal, amelyeket emlegettem, de egyszer azért érdemes megtekinteni, a Bluray-re viszont én sem fogok beruházni.

Értékelésem: 7/10

Forrás, információk: https://www.animenewsnetwork.com/encyclopedia/anime.php?id=20511
Trailer: https://www.youtube.com/watch?v=ZZSmo4A37KI
Bluray megvásárolható: hamarosan

Smaragd Sárkány