2018. ápr 17.

A sztázis-világ foglyai és fosztogatói

írta: Emerald Dragon

Kokkoku (2018)

Néha érdemes vakon beleugrani egy új sorozatba, de gyakran előfordul az is, hogy első epizód után elmegy tőle a kedvünk, hiába ajánlották többen is. A természetfelettivel, misztikummal foglalkozó animék, amelyeknek kellemes thriller beütése is van, kiváltképp vonzanak, hiszen egészen ügyes alkotásokkal találkoztam már ezen a témán belül, és legtöbbször a mondanivalójuk is elég izgalmas ahhoz, hogy ne csak nézni legyen érdemes, hanem cikk is születhessen belőle, tehát nem pazarlás a szó rá. A Kokkoku random módon jött szembe velem, de a bevezető rész rögtön felkeltette a kíváncsiságomat, így hétről hétre követtem a folytatásokat.

MIYAVI vs KenKen: Flashback

Juri szeretne végre elszabadulni otthonról és egy normális állást és megélhetést találni. Azonban az interjúi nem mondhatóak túl sikeresnek, a családja pedig csak visszahúzza, senki sem csinál semmi értelmeset. A kisöccse iskolába jár, de az édesapja és a bátyja csak a lábukat lógatják a házban, nem értik, hogy ő miért akar elköltözni a otthon melegéből. Egyedül a nagypapa normális, de az egyelőre kevés a kitöréshez. Egyik napon azonban egészen furcsa élményben lesz része, amit nem tud megmagyarázni, de felébreszti benne az emlékeket, amelyekkel gyerekkorában találkozott. Pontosan ezt a napot választja egy társaság, hogy elrabolják az öccsét, hogy pénzt követeljenek tőlük. Ekkor a család legidősebb tagja felfedi nekik a titkot, melyet ez idáig sikerült megőriznie, és elindulnak, hogy kiszabadítsák a kisfiút, és a szerencsétlen nagybácsit.

horriblesubs_kokkoku_01_720p_mkv_snapshot_19_57_2018_01_07_14_01_40.jpg Juri nagyapja egy követ örökölt a szüleitől, mely képes megállítani az időt, és a keletkezett sztázis-állapotban csak azok tudnak mozogni, akik a tudás és az erő birtokában vannak, illetve ismerik a kő hatalmát. De nincsenek egyedül, mások is rendelkeznek a lehetőséggel, és mindenki a saját céljai érdekében igyekszik felhasználni a különleges idősíkot. Úgy tűnik, egy szervezet is alakult (Genuine Love Society), amelynek tagjai előszeretettel követnek el rablásokat, fosztogatásokat, és a gyilkosságoktól sem riadnak el, hogy parádézhassanak a sztázis-világban. Azonban nekik sürgősen szükségük lenne a család kövére, mert az az egyik legerősebb ereklye, és segítségével szinte istenekké válhatnának. De még nekik is meg kell tanulniuk, hogy mindennek következménye van, és léteznek olyan entitások is, melyek nem engedélyeznek bizonyos cselekedeteket.

Nem csak a Heraldok (őrzők, rendfenntartók) rejtélyét kell megoldaniuk, hanem magának a kőnek a titkát is, hogy miként lehetséges a sztázis-állapot létrehozása és fenntartása, miért csak bizonyos személyek képesek ilyesmire, és az erők, illetve hatalmak miképpen irányíthatóak. Egyes személyek más-más tulajdonságokat érvényesítenek, mást kontrollálnak a kialakult világban. De a legfontosabb kérdés, hogy mi történik azokkal, akik ebben a dimenzióban ragadnak, illetve később kikerülnek belőle. Hiszen azok számára, akik nem fagynak meg az idővel együtt, gyorsabban telik minden, ami a relativitás elméletei értelmében azt eredményezi, hogy öregszenek, tehát minél tovább maradnak, annál nehezebb visszatérniük, annál rövidebb életűek lesznek a folytonosságban. Így egyszerre lehetőség, ajándék és átok is ez. Ergo érdekes problémafelvetés, hogy velük mi fog történni, ha megszűnnek létezni, és a valós világban mindez hogyan lesz érzékelhető. Egy szimpla szívroham, ahogyan testük visszakerül az eredeti állapotba, vagy elenyésznek, mintha sosem léteztek volna.

Izgalmas kérdéskör, hogy az idő miként manipulálható, egyáltalán fel kell-e gyorsulnunk a fény végtelenszeresére vagy inkább a környezetünket kell lelassítani. A felvetés ugye magával hozza a kedvenc problémámat, a felelősséget, hiszen attól függetlenül, hogy az erő birtoklói úgy gondolhatják, bármit megtehetnek, az etika teljesen mást diktál, hiába tűnhet úgy, hogy sohasem kell majd bűnhődniük. Valóban, szemtanúk sohasem lesznek és a biztonsági kamerák sem rögzítenek semmit, de attól még elkövetik azokat a cselekményeket, így a törvénytelenség akkor is realizálódik, ha ők nem úgy tekintenek rá.
Emellett mindennek megvan az ára, ami akkor és ott természetesen nem tűnik fel, de a fentiekben már utaltam rá. Szekta ide vagy oda, istenek vagy nem, de mindenkiért eljön a Kaszás, ezt bizony csak meggyorsítja egy kis valóság-manipuláció, nem kell szépíteni.

Seita Horio (Golden Gold) és Yasuomi Umetsu mangájából az adaptációt Yoshimitsu Ohashi (Amnesia, Galaxy Angel, Sacred Seven, Witchblade) rendezte, és az anime szerintem egészen kiválóra sikerült. A karakterdizájnért ezer hála Masaki Hinata-nak, illetve Taichi Shishido művészeti rendezésének is sokat köszönhetünk, hiszen elég látványos a sorozat. A Kokkoku zenéjét Michiru (Izetta: The Last Witch) szerezte, az epizódok elején és végén MIYAVI vs KenKen Flashback és Boku no Lyric no Boyomi Asayake to Nettaigyo című számai hallhatóak. A munkálatokat a Geno Studio vállalta magára, és az Amazon stream-elte a végeredményt, így könnyedén hozzáférhető még itthon is.

Boku no Lyric no Boyomi: Asayake to Nettaigyo

A Kokkoku sorozatát bátran merem ajánlani a science fiction és a thriller rajongóinak, pláne azoknak, akik szeretnek az idő- és tér síkokon elmélkedni, azt találgatva, milyen módon lehetséges idő utazni, vagy teleportálni. Ráadásul azon kevés anime közé tartozik, melyek lezárása is nagyon jól sikerült, mert végre kerek történetet alkottak.